M. nem magyar, Húsvétkor járt először Budapesten. Előtte nem tudott túl sokat rólunk ("hú, de nagyon Keleten van", én meg lassan beletörődtem, hogy Kelet, mert tényleg az sok szempontból), csak annyit, hogy a kedves papa járt egyszer Budapesten, és annak rendje s módja szerint ki is fosztották alaposan a Várban. Jó indulás, de van öt napom, hogy feledtessem vele, ez nem lehet probléma, símán megoldható. Lett volna. Ha nem Ferihegyre érkezik és ha nekem van autóm (most már megint van, de Budapesten nincs). Vagy ha nem vagyok sóher és taxiba ülünk. De nem, mi BKV-zünk.

Az a frontális támadás, ami a gyanútlan külföldit éri fél órával az országba érkezés után, ahogy minden érzékszervre egyszerre hat, szemre, fülre, orra, az nem emberi. De sajnos Magyarország az is. És Magyarország az is, hogy azok, akiknek rendben kellett volna azt a felüljárót tartani, nem tartották rendben, és az is Magyarország, hogy nem volt olyan felelős ember, aki felfogta volna, hogy milyen fontos az első benyomás és hány ember nem jön vissza Budapestre esetleg emiatt. És az is Magyarország, hogy mi budapestiek megszoktuk, észre sem vesszük, legyintünk, néha szidjuk, de nem történik semmi. Mert ha észre is vesszük, "nem a mi dolgunk". Amióta az eszemet tudom, az a felüljáró mindig ennyire kulturált hely volt.

Az a szerencsétlen daruskocsi-vezető valószínűleg megjárja, biztos kap egy bazi nagy büntetést, persze teljes joggal. De micsoda jót tett a várossal! Tessék mondani, nem lehetne valami túlméretes járgányt beleejteni a Westend előtti aluljáróba is?

Ha a KöKi felüljárót mégsem bontanák le, akkor... de csak lebontják, ugye? Ugye...?

(feloldás: 5 napot küzdöttem, de feledtettem M-mel a helyet. Visszafelé autóval mentünk.)

For M: it is about the beautiful footbridge near the underground station which you loved so much just after having arrived in Budapest. It will hopefully be demolished soon, thanks to the driver of an oversized vehicle. I am so sorry.