A hosszú tél árt.
Tegyük fel, hogy él Izlandon egy nő, bevándorlók gyermeke, már izlandi állampolgár. Keresztneve (és a szülőké is) izlandiul nem ragozható, bármit is jelentsen ez. A hölgy elhatározza, hogy a reykjaviki spermabankban választ anonim apát a tervezett gyermekhez.
Mi lesz a gyermek vezetékneve?
Európa északi részén a stagnáló makro- és mikroökológiai viszonyok következtében a régió legelismertebb minősítő intézete (www.smhi.se) aktuális előrejelzésében nem javított jelentősen a rövidtávú kilátásokon, így az irányadó értékek a közeljövőben várhatóan változatlanul a negatív tartományban mozognak. A negatív előrejelzés, illetve a márciusi alapadatoknak a tervezettől jelentősen elmaradó értékei eredményeképpen a tavasz technikai okokból pillanatnyilag nincs napirenden. A döntés nem végleges, a specifikus helyzethez igazított megvalósíthatósági tanulmány reményeink szerint a következő hetekben készülhet el.
Ez az állat olyan szép, hogy még egy képet be kell tennem. Több nincs, most már a pézsmatulok következik.
Tudom, kibicnek kuss a neve, de megint nem értek valamit. Olvasgattam annak kapcsán, hogy az elmúlt napokban (legalább) 8 ember meghalt heroinnal/herointól/heroin után valahogy. Már azt sem értem igazán, miért kell embereknek meghalniuk ahhoz, hogy egyes dílereket lekapcsoljanak, meg (ez az egyik kedvencem, ha hinni lehet a hírnek) azt sem, hogyan képes valaki dílerkedni úgy, hogy házi őrizetben* van ugyanezért. De az abszolút kedvenc ez a márciusi hír a hvg-ből (nem idézem, klikk).
Adott két "banda". A vezetők ismertek (a becenevük mindenképpen), drogban utaznak, a rendőrök tudnak róluk, olyannyira, hogy amikor egymás torkának esnének, demonstratíve kivonulnak, úgyhogy a srácok végül szétszélednek. Egyéb rendőri intézkedésről nincs hír.
Csak nekem furcsa ez az egész? Vagy csak én lennék végtelenül naív?
*update: a hírnek ezek szerint nem lehet hinni, a másik hír szerint nem volt házi őrizet, úgyhogy az a félmondat storno, sorry.
Reméltem, hogy frappánsabb, kreatívabb megoldása van a néhány bejegyzéssel lejjebb feltett szombatos kérdésemnek, mint az a válasz, amit ma kaptam. Nem tudom, mennyire hivatalos álláspont, de egyéb hivatalosság hiányában egyelőre el kell fogadnom annak. Megkérdeztem valakit, aki megkérdzett valakit, aki tudhatja, és vagy ő, vagy valaki, akit ez a valaki megkérdezett (etc etc) a következőt írta valakinek, aki továbbította nekem:
Hey there, very good question. the Ben ish Hai writes that in areas of 24 hr sunlight or darkness, a person should consider 6AM to be sunrise and 6PM to be sunset. Another opinion is to use the time that the sun is lowest in the sky (usually about midnight) to delineate one day from the next. but this case only occurs in locations above the arctic circle.
Egzakt, célszerű. De hol van belőle a só...?
Why should I be decent? I'll be laid out finally like that!
Why shouldn't I be decent! I'll be laid out finally like that.
-------------------------------------------------------
Why should I be decent? You'll be laid out finally like that!
Why shouldn't I be decent! You'll be laid out finally like that.
Tudom, kibicnek kuss a neve, de vissza "kell" térnem a pár nappal ezelőtti bombás történethez. A hivatalos verzió szerint az a bomba valaha valóban bomba volt, méghozzá német (továbbra is örülnék neki, ha egy szovjet pilóta nosztalgiázása mellett más forrásból, pontosabban is tudhatnám, mikor és hol bombáztak a németek Magyaroszágon). Aztán a bombát hatástalanították, kibelezték, kettévágták, átalakították, felhasználták, a végén meg valahogy oda került, ahol most megtalálták.
Sem nekem, sem másnak nincs joga megkérdőjelezni a tűzszerészek hozzáértését és eljárását. Fogadjuk el, hogy annyiból, ami a földből vagy betonból kiállt, nem lehetett megállapítani, hogy az a bomba már nem bomba. De ha elvileg rá is lehetett volna jönni egy nem eredeti csavarból a tetején vagy valami másból, hát tűzszerész legyen a talpán, aki akkor legyint egyet és röhögve dobolni kezd rajta. Sőt, nagyon remélem, hogy ilyen tűzszerész csak a mesében létezik. A rendelkezésre álló adatok alapján a szakemberek pontosan azt tették, amit ilyenkor tenni kell, legrosszabb esetben is csak tévedtek és azt is csak óvatosságból. Inkább költözzünk ki százszor óvatosságból, mint hogy egyszer már ne kelljen kiköltöznünk.
Eddig minden rendben, a hiba - szerintem - ezután történt. Nincsenek illúzióim a mai magyar társadalomról (hazajárásaim alkalmával orrba vág a kontraszt). Nagyra értékelem - sőt, el sem tudnám már képzelni másképp -, hogy ma minden nyilvános, mindenről lehet beszélni, viszont néha az az érzésem, hogy a kevesebb több lenne, hogy többet ártunk a beszéddel, mint a hallgatással. Miért nem voltak képesek a rendőrök és a tűzszerészek kiadni egy rövid közleményt, miszerint "szerencsénk volt, a bomba nem volt éles, köszönjük a megértést és a türelmet"? Miért kellett elmesélni a maradékot is? Ebben az országban, ahol mostanában abba kötnek bele az emberek, amibe és akibe nem szégyellnek, ahol profi módon keresik mások hibáit és csámcsognak rajtuk, miért kellett kitenni a tűzszerészeket annak, hogy félinformációk alapján hülyének nézzék őket a nem gondosan tájékozódó emberek és legközelebb esetleg ne higgyenek nekik? Azokra az emberekre gondolok, akik a bulvársajtó szalagcímeit olvassák csak el és mást nem, mert a bulvárnak az a hír, hogy hű, micsoda felhajtás a semmiért, nem pedig az, hogy megúsztuk (a sajtó felelőssége külön téma, de vajon létezik-e felelős bulvársajtó?).
Attól tartok, legközelebb - mert lesz legközelebb - még tovább tart majd a kiürítés, mert néhány őrült nem akar majd mozdulni, több idegességgel és vesződséggel fog járni, többe is fog kerülni, és a tűzszerészek is már eleve izzadtan látnak munkához. Remélem, azért óvatosak maradnak.
Olvasom a hírekben, milyen nagy bombát találtak Budapesten (minden idők legnagyobb lelete, aztán mégsem, de ez mindegy). Szerencsére a bomba üres volt, nem történt semmi, mindenki boldog stb. Ez eddig semmi különös, nem ez az első eset, hogy kísért a világháború, és minden bizonnyal nem is az utolsó, úgyhogy elég is lenne ennyi, ha.
Ha nem akadok bele abba az elfekvő információba, hogy a bomba német gyártmányú volt. Úgy látszik, hiányoztam arról a történelem óráról, amikor Budapest német bombázásáról tanultunk, és még az apró betűs részt sem olvastam el a tankönyvben. Gyors körkérdést intéztem a nemzet itteni reprezentatív részéhez (pillanatnyilag 3 fő), de csak néztek rám, mint borjú az új kapura. Mindenki azt hitte, hogy Magyarországot csak az angolok/amerikaiak és a szovjetek bombázták (kivéve talán a delikát kassai esetet). Hosszas keresgélés következett az interneten, de béna voltam, nem találtam semmit.
Kedves blogolvasó történész milliók és szemtanúk! Nagyon örülnék, ha valaki el tudná mesélni, mikor és hogyan bombázták a németek Budapestet (illetve Magyarország egyéb részeit). Ostrom közben, ostrom után? Komolyan érdekel, és talán másokat is. Komment-gomb alább.
Frissítés: Pest szovjet bevétele után történt, lásd itt. Köszönet K-nak.
Ki van zárva...
Tegyük fel, hogy:
Kérdés: hogy kezeled a szombat problematikáját?
Ha valakinek ennél kreatívabb megoldási javaslata van, ne tartsa magában. Minden megoldás érdekel!
Ilyen szép idő volt ma:
Ez meg a kedvenc házam:
Ez meg a kedvenc hidam:
Majd egyszer kimegyek hóban is.
I decided to set up a parallel site where posts are written in English (or in a language which is pretty similar to, but not identical with that). There will be no translated boxes on the bottom here anymore, I try to write everything in the new blog in English instead, in line with the Hungarian text (exception: completely untranslatable things). On that site there is no need to register for commenting, so you don't have to bother with the Hungarian instructions either if you want to write something.
You can follow this link to get there.
Tegnap kellemeset söröztem Z-vel. Az én kezemben egy itt kapható csökkentett alkohol-tartalmú, az övében egy jó hazai üveges (lakótársa utolsó üvege...), köztünk két webcam és pár ezer kilométer.
Z. a mi házi dísz-zoológusunk, mindent tud mindenről, sokat látott is személyesen, és még többet fog. Két slukk között kissé rendreutasított, hogy talán nem kéne a jávorszarvast olyan színben feltüntetni, mint az Észak terroristáját, a kisgyerekek rémét, a vérszomjas fenevadat, mert ő sétált már el 3 méterre vadon élő jávorszarvas mellett és lám, még mindig issza a sört.
Z.-nek - mint mindig (szigorúan zoológiai kérdésekben), természetesen igaza van. Viszont nekem eszem ágában nem volt sötét képest festeni az állatról, csak jeleztem, amit az itteniek mondanak ("nem szerencsés, ha feléd fut"), és ehhez tartom is magam. Persze az is igaz, hogy ez ritkán történik meg, mert fél az embertől, inkább az ellenkező irányba szalad ő is.
Z., így már világos? Jöhet a következő sör?
For M: you can find the Hunglish version here
Mármint régen, pár évvel ezelőtt, és nem is, csak virtuálisan és félig viccből, de valakit egyszer sikerült kiakasztanom ezzel a borzalommal, ami majd mindjárt jön. Ezek azok a verések, amiket azért ígérnek, mert fájsz nekik.
"Illata bársony a lotyó darabolta sülnek, ál-Latabár sónyalót Yoda rabolta s ülnek."
Én kérek elnézést. Így retrospektíve én is fájok magamnak. Használati útmutató nincs.
For M: this is just a terribly, deadly, whatever, stupid wordplay which is simply untranslatable. Or if it is not, translating it is far beyond the abilities I will ever have. But according to the Wikipedia it is untranslatable and we all believe (in) Wiki:
>>[...]The two areas which most nearly approach total untranslatability are poetry and puns; poetry is difficult to translate because of its reliance on the sounds (for example, rhymes) and rhythms of the source language; puns, and other similar semantic wordplay, because of how tightly they are tied to the original language — consider the Italian adage 'traduttore, traditore': a literal translation is 'translator, traitor'. The pun is lost, though the meaning persists. (A similar solution can be given, however, in Hungarian, by saying a fordítás: ferdítés, which roughly translates like "translation is distortion".)[...]<<
No joke: the Hungarian text can also be found there, you can check the link above. Hungarians are everywhere, M.
M. nem magyar, Húsvétkor járt először Budapesten. Előtte nem tudott túl sokat rólunk ("hú, de nagyon Keleten van", én meg lassan beletörődtem, hogy Kelet, mert tényleg az sok szempontból), csak annyit, hogy a kedves papa járt egyszer Budapesten, és annak rendje s módja szerint ki is fosztották alaposan a Várban. Jó indulás, de van öt napom, hogy feledtessem vele, ez nem lehet probléma, símán megoldható. Lett volna. Ha nem Ferihegyre érkezik és ha nekem van autóm (most már megint van, de Budapesten nincs). Vagy ha nem vagyok sóher és taxiba ülünk. De nem, mi BKV-zünk.
Az a frontális támadás, ami a gyanútlan külföldit éri fél órával az országba érkezés után, ahogy minden érzékszervre egyszerre hat, szemre, fülre, orra, az nem emberi. De sajnos Magyarország az is. És Magyarország az is, hogy azok, akiknek rendben kellett volna azt a felüljárót tartani, nem tartották rendben, és az is Magyarország, hogy nem volt olyan felelős ember, aki felfogta volna, hogy milyen fontos az első benyomás és hány ember nem jön vissza Budapestre esetleg emiatt. És az is Magyarország, hogy mi budapestiek megszoktuk, észre sem vesszük, legyintünk, néha szidjuk, de nem történik semmi. Mert ha észre is vesszük, "nem a mi dolgunk". Amióta az eszemet tudom, az a felüljáró mindig ennyire kulturált hely volt.
Az a szerencsétlen daruskocsi-vezető valószínűleg megjárja, biztos kap egy bazi nagy büntetést, persze teljes joggal. De micsoda jót tett a várossal! Tessék mondani, nem lehetne valami túlméretes járgányt beleejteni a Westend előtti aluljáróba is?
Ha a KöKi felüljárót mégsem bontanák le, akkor... de csak lebontják, ugye? Ugye...?
(feloldás: 5 napot küzdöttem, de feledtettem M-mel a helyet. Visszafelé autóval mentünk.)
For M: it is about the beautiful footbridge near the underground station which you loved so much just after having arrived in Budapest. It will hopefully be demolished soon, thanks to the driver of an oversized vehicle. I am so sorry.
Itt lakom már egy éve Európa egyik legjávorszarvasosabb országában, de a közelmúltig nem volt szerencsém élő példányhoz. A hiányérzet csak nőtt és nőtt, így fogtuk magunkat néhány baráttal és elautóztunk a legközelebbi állatkertbe (130 km, itteni viszonyok között semmi; jellemző, hogy itt egy mérföld 10 km...). Találtunk is jávorszarvast, szépet. Mást is, azokról esetleg valamikor később.
Forrásaim igazat állítottak, a jávorszarvasn tényleg nagyon nagy és tényleg nagyon szép, különösen ha ilyen szépen beáll profilba.
El kell ismerni, az állat mérete tiszteletet parancsoló. Annyira az, hogy az ember kezdi megérteni, miért is szeretik a népek a hosszú motorházú Volvokat... Senki nem szeretné megtapasztalni a szélvédőn kopogtató agancsok látványát.
Néztük egy darabig a gyönyörű állatot, és a végén nem mi untuk meg. Bevallom, jobban éreztem magam úgy, hogy volt közöttünk egy kerítés. Valószínűleg nem véletlenül mondják, hogy annál szebb a vadon látott jávorszarvas, minél messzebb van, és ha feléd jön, akkor szó sincs szépségről.
Hazafelé aztán sikerült az autóból is látni egy jávorszarvast. Állt az út mellett, pár méterre az aszfalttól, mintha gondolkodott volna, hogy kisétáljon-e elénk, de szerencsére nem tette. Esélyünk se lett volna.
